Summio

YouTube-videó

Könyvek az agyrohadás ellen (könyvek, amiktől tuti okosabbnak érzed magad)

Érzed a szellemi ködöt? Ez az útmutató olyan könyvekhez, amelyek kirángatnak belőle, és okosabbnak, inspiráltabbnak és kapcsolódóbbnak érzed magad.

17 perc olvasás

Elérhető nyelvek

Összefoglaló előnézete

Harc az agyi köd ellen: Könyvek, amik okosabbnak és élőbbnek éreztetnek

Sziasztok mindenkinek! Tudjátok, az utóbbi időben én is érzem ezt a nehéz, lassú érzést, azt a szellemi ködöt, ami miatt minden egy kicsit… péppé válik. Ismerős, nem? Az agyi köd. Mintha az agyam az internet szemétdombján pácolódott volna, és őszintén szólva, néha egy egyszerű beszélgetés is Héraklész-feladatnak tűnik. Ha bólogatsz, akkor nem vagy egyedül. Ez nem valami ritka állapot; inkább a modern élet mellékhatásának érződik, és én kerestem a módját, hogyan rázhatnám le magamról. Ez nem lesz egy szupercsiszolt, színházi előadás. Gondolj erre inkább egy őszinte, lecsupaszított beszélgetésként olyan könyvekről, amelyek valóban okosabbnak, inspiráltabbnak éreztettek, vagy egyszerűen csak olyan módon mutattak be történeteket, hogy az teljesen lenyűgözött. Tudjátok, azok a könyvek, amik megmaradnak, amik egy kicsit megbénítanak, mert olyan erőteljesek? Azokat szeretem megosztani. Tehát, ha ti is az agyi köd csataterein küzdötök, remélem, néhány ajánlásom segít majd kihúzni titeket onnan. Én is ott vagyok veletek, harcolva ez ellen a krónikus telefonfüggőség és internettúlterheltség ellen.

A Séta Filozófiája – Frederick Gros

A könyv, ami igazán elindította ezt az egész „harcoljunk az agyi köd ellen” utazást számomra, Frederick Gros „A Séta Filozófiája” volt. Bevallom, általában ódzkodom a filozófiától. Hajlamos vagyok úgy érezni, hogy nem vagyok elég intelligens ahhoz, hogy igazán elmélyüljek ezekben a komplex gondolatokban. Ez egyfajta önironikus dolog, de néha így érzem. Tehát, amikor filozófia szóba kerül, gyakran egy kicsit kikapcsolok. De ez a könyv más. Olyan hozzáférhető, közérthető nyelven íródott. Relatálható darabokra bontja a filozófiai fogalmakat, összekapcsolva őket valami olyan egyszerű és univerzális dologgal, mint a séta. Gros különböző gondolkodókat és történelmi személyiségeket vizsgál – olyanokat, mint Gandhi, Nietzsche és Thoreau –, és feltárja az ő egyedi kapcsolataikat a sétával. Néhányuk számára ez egy rutin kialakítását, egy módot jelentett az elméjük tisztítására és a kreativitás elősegítésére. Mások számára spirituális gyakorlat volt, a természet és önmagukkal való kapcsolatteremtés módja. A könyv kitér a zarándoklatok gondolatára is, hogy a séta hogyan hozhat össze embereket és hajthatja őket egy közös cél felé. De nem csak a sétáról szól. Arról a tágabb elképzelésről szól, hogy kint legyünk a szabadban, ápoljuk a kapcsolatot a természettel, és hogy ez hihetetlenül inspiráló lehet elménk, testünk és lelkünk számára. És ez igazán megérintett, mert én őszintén szeretem a sétát. Ez az egyik kedvenc hobbim, közvetlenül az olvasás és a rejtvényfejtés mellett. Minden egyes nap sétálok, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy van terem és időm rá. Kint kell lennem a szabadban. Ez a könyv igazán kapcsolódik az agyi köd témájához – a technológiától való elszakadás szükségességéhez, és hogy, tudjátok, „érintsd meg a füvet”. Komolyan, menjetek ki, érezzétek a napfényt, nyissatok ablakot. Hatalmas különbséget tesz. Megértem, hogy ez talán nem mindenkinek való. Végül is ez egy filozófiai szöveg, és néhány ötlet meglehetősen magasztos. De ha kíváncsiak vagytok a filozófusokra, vagy jobb rutint szeretnétek kialakítani, szerintem sok bájt és hasznosságot találtok ebben a könyvben. Ez az egyik olyan könyv, ami megmarad, amire sokáig gondoltok, miután befejeztétek. Igazán bánom, hogy megváltam a példányomtól; szívesen újraolvasnám.

A Megfigyelhető Univerzum – Heather McCalden

Következő a sorban: „A Megfigyelhető Univerzum” Heather McCalden tollából. Először tavaly olvastam, és őszintén szólva, kezdetben nem voltam tőle elájulva. Kicsit olyan érzés volt, mintha olyasminek akarna tűnni, ami nem. De év közepén úgy döntöttem, hogy újra felkapom, és ekkor történt a varázslat. Igazán élveztem. Ez a könyv McCalden, egy multidiszciplináris művész töredékes emlékirata, és teljesen érezhető az írásában ez a művészi érzékenység. A könyv magja a szülei köré épül, akik mindketten AIDS-ben haltak meg. Nem volt túl szoros kapcsolatuk, így a fragmentált online információkon keresztül próbálja összerakni a történetüket, megküzdve az AIDS körüli akkoriban uralkodó stigmával, és felfedezve azokat a világokat, amelyeket gyakran eltitkoltak. A 80-as és 90-es években, különösen az AIDS-járvány idején, óriási titkolózás és vonakodás volt a felfedés terén. McCalden egy olyan történelmet próbál rekonstruálni, amely úgy tűnik, el van szánva arra, hogy rejtve maradjon. Amit lenyűgözőnek találtam, az az, ahogyan személyes történetét összekapcsolja a viralitás tágabb fogalmával. Megvizsgálja, hogy az AIDS miért vált olyan félelmetessé, részben a gyors terjedése és a rengeteg diagnosztizált eset miatt – a betegség puszta viralitása miatt. Aztán ezt briliánsan összekapcsolja a modern internetkultúrával és a viralitás iránti jelenlegi megszállottságunkkal. Maga a szó már annyira beivódott a tudatalattinkba, nem igaz? A könyv tele van különleges utalásokkal, történelmi vírusként terjedő pillanatokkal, vírusvideókkal és olyan technológiák bevezetésével, amelyek megalapozták jelenlegi vírusos világunkat. Annyi mindent kellett miatta felkeresnem! Bár a tisztán emlékiratszerű részek nem kötöttek le annyira, a viralitás és annak mindennapi életünkbe való integrálásának feltárása rendkívül tanulságosnak bizonyult. Biztosan okosabbnak éreztem magam tőle, és bevallom, menőnek éreztem magam, ahogy ezt a könyvet magammal hordtam.

Jeanne d'Arc saját szavaival – Régine Pernoud fordításában

Ez a következő egy igazán érdekes kis könyv, amiről szerintem nem beszélek eleget, pedig imádtam az olvasási élményét: „Jeanne d'Arc saját szavaival”. Lényegében ez egy újragondolása Jeanne d'Arc történetének, az ő pereinek átirataiból összeállítva. Igen, az a Jeanne d'Arc, a történelmi ikon, akit végül halálra ítéltek. Micsoda figura! Történelemnek, különösen a nők történelmének olyan oszlopa. Néha azok az ősi történelmi szövegek hozzáférhetetlennek vagy taszítónak tűnhetnek, de ez a könyv fantasztikus módja a történelemmel való kapcsolatteremtésnek. Vékony kötet, csak a pere átirata, és ha szereted a true crime-ot – ami, valljuk be, hatalmas online jelenség, amiben én is bőven részt veszek –, akkor ezt magával ragadónak fogod találni. Egyszerűen… jó. Kicsi, valószínűleg egy nap alatt elolvashatod, és hihetetlenül inspirálónak találtam.

Hurrikán szezon – Fernanda Melchor

Oké, most pedig jöjjön egy kis fikció, ami igazán megrázott és inspirálta ezt az egész videót. Az első az „A Séta Filozófiája” volt, a második pedig „Hurrikán szezon” Fernanda Melchor tollából. Amikor olyan könyvekre gondolok, amelyek teljesen elmerítettek a világukban, ez az, ami eszembe jut. Ez egy sötét könyv. Komolyan, nagyon sötét. Említettem már korábban, amikor zavaró olvasmányokat tárgyaltam, de igazán hiszek abban, hogy óriási értéke van annak, ahogyan meg van írva. Még mindig élénken emlékszem a világra, amit megteremtett, amit olvasás közben laktam. A történet egy kis mexikói városban játszódik, ahol egy boszorkányt holtan találnak. Már az elején megismerjük őt, és a narratíva különböző emberek nézőpontján keresztül bontakozik ki, akik ismerték őt, kapcsolatba léptek vele, vagy talán féltek is tőle – olyan emberek, akiknek az élete valamilyen módon kapcsolódott az övéhez. A bűnözés, a kiközösítés és az, ahogyan bánunk azokkal, akik mások, mélyreható feltárása ez. Amikor az online közösségek dinamikájára és arra gondolunk, hogyan bánhatnak az emberek az interneten, ez a könyv egy éles, gyakran hátborzongató elmélkedést kínál az emberi viselkedésről. Olvastam Melchor más műveit is, mint a „This Is Not Miami”, ami egy nagyszerű novelláskötet volt, de nem az én kedvencem tőle. A „Hurrikán szezon” azonban a történetmesélés monumentális teljesítményének érződik. Minden egyes érzelmet, minden egyes félelmet és kétségbeesést átérzel. Az írás annyira erőteljes, és igazán értékelni tudtam a fordító készségét, mivel az eredeti spanyolul volt. Ez egy olyan történet, amely az emberek legrosszabb oldaláról szól, és hatalmas hatást gyakorolt a Bookstagram, a BookTube és a BookTok közösségekre egy ideig. Annak ellenére, hogy már több éves, rendkívül értékes olvasmány mélyreható írásokkal. Vicces sztori ehhez a könyvhöz: fogalmam sem volt, mi történt a példányommal. Találkoztam egy sráccal egy bárban – valaki, aki egy barátom helyén lakott –, és évek után, hogy nem láttam, odajött hozzám, és azt mondta: „Ó, egyébként még mindig nálam van a könyved.” Én meg: „Melyik könyv?” Ő: „A Hurrikán.” És rájöttem, hogy a „Hurrikán szezonra” gondolt. Épp azon gondolkodtam, hová lett! Megkérdezte, akarom-e vissza, én meg mondtam neki: „Nem, nem, kérem, tartsa meg. Élvezze.” Megkönnyebbülés volt végre tudni, mi lett vele.

Az Úton Betlehem Felé – Joan Didion

A „Hurrikán szezon” után újraolvastam Joan Didion „Az Úton Betlehem Felé” című könyvét. Már régebben olvastam, és nem sokra emlékeztem, de az idei újraolvasás egy kis spirálba sodort. És tudom is, miért. Erős nosztalgiát éreztem egy olyan élet iránt, amit soha nem éltem, egy olyan időszak iránt, amikor az emberek üzeneteket hagytak egymásnak, telefonáltak, és találkoztak a közösségi média szorongása nélkül. Úgy éreztem, ez egy olyan időszak volt, amikor az embereknek inkább individualista gondolkodásmódjuk volt, bár tudom, hogy ez nem teljesen igaz, és új ötletek minden bizonnyal most is születnek. De volt egy tapintható izgalom, az új ötletek megjelenésének érzése. Ez a könyv olyasmit szólított meg, amit már rég nem éreztem. Azt hiszem, az életed bármely pontján felkaphatod, és Didion írásaiban legalább egy emberrel kapcsolatba léphetsz. Imádtam, és rendkívül szomorúvá tett, ami szerintem jó dolog. Meg kell tapasztalnunk ezeket az érzelmeket.