Summio

YouTube-videó

Mi történt valójában Amelia Earharttal?

Miért tűnt el 1937-ben Amelia Earhart, a híres pilótanő, és milyen hibák vezethettek a tragédiához?

16 perc olvasás

Elérhető nyelvek

Összefoglaló előnézete

Az Amelia Earhart rejtélye: Mi mehetett félre?

Képzeld el a jelenetet: 1937. július 2., kora reggel. A nap épphogy csak felkel, és a legendás pilótanő, Amelia Earhart rádióüzenetet küld, ami tele van aggodalommal: „Azt hiszem, maguk felett vagyunk, de nem látjuk magukat. Kevés az üzemanyag. Nem tudunk kapcsolatba lépni önökkel rádión. 300 méter magasan repülünk.” Alatta a végtelen óceán terül el, amerre csak a szeme ellát. Hogy kerülhetett ilyen helyzetbe? Nos, a történet egy sor balszerencsés véletlen és, őszintén szólva, nem a legjobb döntések eredménye. Ha Amelia tudott volna egy kicsit többet a fizikáról, vagy csak megnyomott volna egy bizonyos gombot, az egész történet másképp is alakulhatott volna.

Az út kezdete: Világraszóló ambíció

Amelia Earhart álma az volt, hogy ő legyen az első nő, aki körberepüli a Földet. És nem a könnyebb utat választotta. Míg más pilóták az északi útvonalon, közelebb a szárazföldhöz repültek, Amelia a leghosszabb és legnehezebb verzió mellett döntött: az egyenlítőhöz közel. Ez azt jelentette, hogy a repülés utolsó szakasza, a Csendes-óceán átszelése lesz a legkeményebb. A startot Lae városából tette meg, Pápua Új-Guineában, ami akkoriban az egyik legforgalmasabb repülőtér volt. Egy forró júliusi napon, délelőtt 10 órakor szállt fel a Lockheed Electra repülőgépével – élete utolsó repülésére.

A távolság és a súly problémája

A Csendes-óceán nem viccel. Egyszerűen hatalmas. 1937-ben a repülőgépek maximális hatótávolsága néhány ezer kilométer volt. A hatótávolság növelése érdekében Earhart kiszedett minden felesleges holmit a gépből. Még a hangszigetelést is eltávolították – a motorok üvöltése miatt navigátorával, Fred Nuunannal csak cetliken tudtak kommunikálni. Minimális ételt és felszerelést vittek magukkal – minden gramm számított. Az utasszállító üléseket extra üzemanyagtartályokkal helyettesítették. Így az Electra lényegében egy repülő benzineshordóvá változott. De még teli tankokkal is a maximális hatótávolság csak 6600-7200 km volt – épphogy elég lett volna eljutni Howland-szigetig, vagy épp katasztrofálisan kevés.

A megváltó sziget: Howland-sziget

Ehhez a távolsághoz Amelia-nak szüksége volt egy köztes állomásra a tankoláshoz. Azt gondolnánk, az óceán közepén nincs semmi, de ha jobban megnézzük, Ausztrália és Hawaii között félúton ott lapul egy aprócska sziget: Howland. Mindössze 2 km hosszú és kevesebb mint 1 km széles. Az Amerikai Egyesült Államok már 1856-ban magáénak követelte, de 1937-ben csak néhány telepes élt rajta. Tökéletes hely lett volna tankolni, ha nincs egy „de” – nem volt leszállópálya.

Út a álom felé: Híresség és kapcsolatok

Szerencsére Amelia Earhart ekkorra már világhírnévnek örvendett. 1928-ban ő lett az első női utas, aki átrepülte az Atlanti-óceánt, ami sztárrá tette. Azt mondta: „Meg tudom csinálni, és meg is csináltam”, de saját maga akart repülni. 1932-ben megpróbálta egyedül átrepülni az Atlanti-óceánt. Csak egy fogkefét, egy doboz levest és három doboz paradicsomlevet vitt magával. De a viharok, a jég és a köd alaposan megtépázták a gépét. A kipufogócső repedése miatt tűz keletkezett, az üzemanyag közvetlenül rá ömlött. 15 óra után egy észak-írországi mezőn szállt le. Egy helyi farmer, látva a koromtól maszatos nőt, nem tudta eldönteni, férfi-e vagy nő, és megkérdezte, messziről érkezett-e Amerikából. Amelia így válaszolt: „Bárcsak gyorsabban tudtam volna megtenni.” Ezek a kalandok összehozták befolyásos emberekkel, köztük Eleanor Roosevelt first ladyvel. Kapcsolatait felhasználva elérte, hogy barátját, Eugene Vidalt nevezzék ki a Kereskedelmi Minisztérium élére. Vidal megígérte Earhartnak, hogy építenek egy leszállópályát Howland-szigeten, de a bürokrácia elhúzta a folyamatot. Néhány hónappal a repülés kezdete előtt Earhart közvetlenül Roosevelt elnökhöz írt, magyarázva, hogy a howlandi projekt kulcsfontosságú a világ körüli repüléséhez. Négy nappal később az elnök jóváhagyta a projektet, és hamarosan három pályát tisztítottak meg ott.

Navigáció az óceán felett: Dead reckoning és csillagok

Tehát megvolt a leszállóhely. De hogyan találj meg egy apró szigetet a végtelen óceánon? Amelia mellett ott ült Fred Noonan navigátor. Tudták az irányt a sziget felé, és használhatták az iránytűt. Tudták a repülőgép sebességét, és ki tudták számolni a sebességet a szél figyelembevételével. Így meg tudták becsülni, mennyi időbe telik a repülés. Ezt a módszert „navigációnak” (dead reckoning) nevezik. De nem céloztak közvetlenül a szigetre. Ha elrepültek volna mellette, és a becsült időben nem látják, nem tudnák, merre tévedtek el. Ezért szándékosan a sziget északi vagy déli pontját célozták meg. Tegyük fel, délebbre. Becsült repülési idő: 18 óra. Nappal és éjjel repültek, és ezen idő elteltével magabiztosan fordulhattak volna észak felé, hogy megtalálják a szigetet. Itt azonban probléma merült fel a széllel. A felszálláskor a földi csapat 24 km/h-s hátszélre számított. De alig 20 perccel Lae-ból való felszállás után Earhart rádión jelezte, hogy a szél erősebb. Amelia nem válaszolt – valószínűleg nem kapta meg az üzenetet. Pedig a szél pontos sebessége kritikus fontosságú! Befolyásolja a repülési időt, és ennek megfelelően a fordulási időpontot. Tehát a navigáció önmagában nem volt elegendő. Független ellenőrzésként Noonan égitesteket használt – a Napot, a Holdat, a csillagokat. Ezt asztro-navigációnak hívják. Volt egy csillagászati almanachja 58 navigációs csillaggal és azok pozíciójával a Föld felett egy adott időpontban. Ha pontosan egy ilyen csillag alatt lennének, azonnal tudnák a helyzetüket. De ilyen ritkán fordul elő. Noonan megmérte a csillag szögét a horizont felett, és kiszámolta a távolságot attól a ponttól, ahol a csillag pont a fejünk felett van. Így egy kört rajzolhatott a földgömbre a lehetséges tartózkodási helyekről. Aztán mért egy másik csillagot, rajzolt egy második kört, és a metszéspontjuk adta a hozzávetőleges pozíciót. Általában ezek a körök annyira nagyok voltak, hogy csak egyetlen metszéspont volt hihető. Így frissíthették a koordinátáikat és korrigálhatták az irányt. De még az asztro-navigáció is halmozódó hibákat tartalmaz. Az Atlanti-óceán átrepülése során köd miatt eltévedtek a cél repülőtértől. Noonan számításai helyesek voltak, de apró hibák eltérítették őket a pályáról. Szerencsére Afrikában sok más hely volt, ahol leszállhattak. A Csendes-óceánnal azonban nem lehetett ilyen trükközni.