Összefoglaló előnézete
A Tanulás Új Arca: Közösség, Részvétel és Identitás
Sziasztok! Ma egy igazán elgondolkodtató témáról fogunk beszélgetni, ami teljesen átformálta a tanulásról alkotott képemet. Elfelejthetjük egy időre a magányos könyvtári órákat és a magolós, elvont tudást. Jean Lave és Etienne Wenger, két zseniális kutató, egy könyvükben olyan elméletet dolgoztak ki, amit helyhez kötött tanulásnak (situated learning) neveznek. A lényeg pedig az, hogy a tanulás nem valami elszigetelt agyi tevékenység, hanem alapvetően egy társas dolog. Arról szól, hogyan tanulunk a gyakorlatban, egy olyan emberi közösség részeként, akik már maguk is gyakorolják azt, amit mi éppen meg akarunk tanulni. Képzeljünk el egy bábát. Olvashatunk róla minden létező könyvet, de igazán csak akkor tanulunk meg bábaként dolgozni, ha ott vagyunk a szülőszobában, segítünk, figyelünk, és gyakorlati tapasztalatot szerzünk a tapasztalt bábák felügyelete alatt. Ez a lényeg: a tanulás szervesen összefonódik a társadalmi részvétellel. Nem csak információk befogadása, hanem egy nagyobb egész részévé válás.
A Nagy Ötlet: Engedélyezett Peremrészes Részvétel (LPP)
Mi is a titka ennek az egésznek? Lave és Wenger bevezették az engedélyezett peremrészes részvétel (Legitimate Peripheral Participation – LPP) fogalmát. Lehet, hogy elsőre kicsit tudományosnak hangzik, de higgyétek el, egy nagyon szép és életszerű módszer arra, hogyan integrálódnak az újoncok egy közösségbe és sajátítják el annak szokásait. Az LPP lényegében az a folyamat, ahol valaki újként a közösség széléről, a 'perifériáról' indul, és fokozatosan halad a teljesebb részvétel felé, egyre inkább hasonlítva a tapasztalt tagokra, az 'öreg rókákra'. Gondoljunk erre úgy, mint egy sokkal szélesebb körű tanulóidőre (apprenticeship). Bárhol alkalmazható, ahol egy csoporthoz csatlakozunk, és van egy specifikus dolog, amit csinálnak. A 'engedélyezett' szócska itt nagyon fontos – azt jelenti, hogy a részvételünk, még a peremrészen is, elismert, értékes, és hozzájárul a közösség céljaihoz. Nem vagyunk csak véletlenszerű megfigyelők; tanulók vagyunk, akiknek már a kezdetektől fogva van helye és szerepe, bármilyen apró is legyen az. Lave és Wenger néhány lenyűgöző példán keresztül szemléltetik ezt. Vizsgálják: A bábákat: Hogyan tanulnak a kezdő bábák tapasztalt társaik segítésével, eleinte egyszerűbb feladatokkal, majd fokozatosan nagyobb felelősséget vállalva, ahogy nő az önbizalmuk és a tudásuk. A hajóskapitányokat (kormánymestereket): Hogyan tanulnak meg navigálni és parancsolni az új tisztek tapasztalt kapitányok és legénység mellett, megértve a komplex szociális dinamikát és a szükséges gyakorlati tudást. A henteseket: Hogyan sajátítják el a hentesinasok a szakma fortélyait gyakorlati tapasztalatokon keresztül, megfigyelve a technikákat, használva az eszközöket és tanulva a mesterektől. A szabókat: Hogyan tanulnak meg szabni az emberek egy szabóüzletben, méretet venni, szabni és varrni mesterszabók irányításával. Az Anonim Alkoholistákat (AA): Hogyan tanulnak meg józanul élni a felépülőben lévő emberek az AA gyűléseken való részvétellel, tapasztalatok megosztásával, és a csoport gyakorlatainak, nézőpontjainak átvételével. Ami ebben a legizgalmasabb, hogy bár ezek a példák nagyon különböznek – a szabászat magas szintű kézművességétől az AA támogató csoportjáig –, a tanulás alapvető folyamata, a részvételen keresztül, ugyanaz. Minden arról szól, hogy kívülről befelé haladjunk, a kezdőből a teljes jogú taggá váljunk.
Miért Fontos Ez? Túl a Magoláson
Ez a helyhez kötött tanulási keretrendszer nagyban eltér a hagyományos tanulásfelfogástól, amely szerint a tanulás csak absztrakt tudás megszerzése. Megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy valamit pusztán olvasással vagy előadások hallgatásával lehet megtanulni, elszakadva attól a valós világtól, ahol azt a tudást ténylegesen használják. Lave és Wenger szerint a tudás mélyen összefonódik a tevékenységgel, a kontextussal és a társadalmi közösséggel, amelyben létrejön és használatba kerül. Tehát, amikor valaki bábának tanul, a tudás nem csak a fejében van; a cselekvésben rejlik, az anyával, a babával, az eszközökkel és a többi bábával való interakcióban. Testhez kötött, társadalmi és helyhez kötött. Ez a nézőpont óriási hatással van arra, hogyan tervezünk oktatási és képzési programokat, sőt, hogyan gondolkodunk a személyes fejlődésről.
Az Utazás az Újonctól az Öreg Róka Számára
Bontsuk le kicsit jobban ezt az LPP fogalmat, mert ez a könyv lelke. Egy dinamikus folyamatot, egyfajta tanulási pályát ír le. Kezdőként, újoncként lépünk be a közösségbe, még nem rendelkezünk a csoport teljes tudásával, készségeivel és kulturális ismereteivel. Kezdeti részvételünk gyakran korlátozott, talán csak megfigyelés vagy nagyon egyszerű, jól meghatározott feladatok elvégzése. Ahogy tapasztalatot szerzünk és kapcsolatokat építünk a közösségen belül, elkezdünk a gyakorlat magja felé haladni. Komplexebb feladatokat vállalunk, mélyül a megértésünk, és jobban beépülünk a csoport társadalmi életébe. Már nem csak a peremrészen vagyunk; aktívabb és elismertebb résztvevővé válunk. Végül, tartós elköteleződéssel, azzá válhatunk, amit 'öreg rókának' nevezünk: valakivé, aki mélyen érti a közösség gyakorlatait, normáit és értékeit. Az öreg rókák gyakran a tudás őrzői, az újoncok mentortársai, és kulcsfontosságú alakok a közösség hagyományainak fenntartásában és gyakorlatának továbbfejlesztésében. Ez az út nem mindig lineáris. Az emberek mozoghatnak oda-vissza, vagy specializálódhatnak bizonyos területeken. De az általános irány a kevesebb tapasztalatból a több felé, a kívülről befelé, a teljes bevonódás felé mutat.
Az Identitás Szerepe
Az LPP egyik legmélyebb aspektusa, hogyan kapcsolódik a tanulás az identitáshoz. Ahogy egyre többet veszünk részt, az énképek is megváltoznak. Már nem csak diákként vagy kívülállóként látjuk magunkat, hanem egy feltörekvő bábaként, egy leendő kormánymesterként, vagy egy józan életet élő személyként, aki aktívan részt vesz a felépülési folyamatában. Az identitásunkat a közösségben való részvételünk és annak gyakorlatai formálják. Ez hatalmas dolog! Azt jelenti, hogy a tanulás nem csak tények gyűjtése; egy bizonyos típusú emberré válás egy társadalmi kontextusban. A megtanult készségek, a megszerzett tudás és az interakcióink mind hozzájárulnak az identitásunk kialakításához az adott közösség tagjaként. Fordítva, a meglévő identitásunk és az, ahogyan magunkat látjuk, befolyásolhatja, hogyan veszünk részt a tanulási folyamatban.
Gyakorló Közösségek: A Társadalmi Ökoszisztéma
Lave és Wenger az elméletüket a gyakorló közösségek (communities of practice) gondolatára alapozzák. Ezek nem csak egyszerű embercsoportok; olyan csoportok, amelyek egy közös cél, egy problémakör vagy egy szenvedély köré szerveződnek. Egy gyakorló közösség tagjai osztoznak egy aggodalmon vagy szenvedélyen valami iránt, amit csinálnak, és tanulnak, hogyan csinálják jobban, miközben rendszeresen interakcióba lépnek egymással. Ez a közös gyakorlat alkotja a tanulás alapját. Ezeken a közösségeken belül állandó kölcsönhatás zajlik: Emberek: A tagok, az újoncoktól az öreg rókákig. A Gyakorlat: A közös tevékenységek, készségek, tudás és értékek, amelyek meghatározzák a közösséget. A Közösség: A társadalmi struktúra, kapcsolatok és normák, amelyek lehetővé teszik a gyakorlat fenntartását és átadását. Ezek a közösségek biztosítják a kontextust, az erőforrásokat és a társadalmi támogató rendszert a tanuláshoz. Ők a termékeny talaj, ahol az LPP virágozhat.
