Összefoglaló előnézete
Keynes Általános Elmélete: Egy Közelkép
Sziasztok! Fogjunk egy kávét, és beszélgessünk egy kicsit John Maynard Keynes 'A foglalkoztatás, kamat és pénz általános elmélete' című könyvéről. Ez nem ám egy unalmas, száraz tankönyv, hanem egy igazi gondolatébresztő, ami alapjaiban változtatta meg, hogyan gondolkodunk a gazdaságról, főleg a nagy gazdasági világválság idején. Felejtsük el egy pillanatra a tudományoskodást, és próbáljuk meg megérteni, mit akart Keynes valójában mondani, mintha csak barátok közt cseverészgetnénk. Képzeld el a következőt: Keynes előtt a legtöbb közgazdász azt gondolta, hogy a gazdaság olyan, mint egy öngyógyító gép. Ha valami gond van, mondjuk sokan munkanélküliek, akkor a piac majd magától rendbe teszi a dolgokat. Az volt az elképzelés, hogy az árak és bérek maguktól beállítódnak, és puff, mindenki újra dolgozni fog. Jól hangzik, nem? Aztán jött a nagy gazdasági világválság, és mindenki csak kapkodta a fejét: 'Hát, sziasztok? Valaki rendbe teszi ezt már?' Emberek milliói maradtak munka nélkül évekig, és a régi gazdasági elméletek egyszerűen csődöt mondtak. Ilyenkor lépett színre Keynes és lényegében azt mondta: 'Hoppá, srácok! Ez nem mindig így működik. Néha a gazdaságok beragadnak.' Az ő nagy ötlete az volt, hogy megkérdőjelezze ezt az 'önmagát korrigáló' elképzelést. Azzal érvelt, hogy bizonyos helyzetekben, különösen akkor, amikor az emberek nagyon aggódnak a jövő miatt (és ki ne aggódott volna az 1930-as években?), a gazdaság beragadhat egy mélypontra magas munkanélküliséggel és alacsony aktivitással, és ez nem fog magától, varázsütésre megjavulni. Olyan fogalmakat vezetett be, amelyek az idealizált, hosszú távú piacokról a valóság piszkos, kiszámíthatatlan természetére terelték a fókuszt, arra, hogyan viselkednek valójában az emberek és a vállalkozások. Tehát mik a legfőbb gondolatok ebben a könyvben? 1. A Gazdaság Beragadhat (És Ott is Maradhat): Ez a legfontosabb. Keynes azt mondta, hogy néha egyszerűen nincs elég kereslet az árukra és szolgáltatásokra ahhoz, hogy mindenkit foglalkoztassanak, és ez így is maradhat. Nem mindig csak egy átmeneti nehézségről van szó. 2. Az 'Állati Ösztönök' Fontossága: Felejtsük el egy pillanatra a tiszta logikát és az adatokat. Keynes rámutatott, hogy az emberi pszichológia – magabiztosság, félelem, optimizmus, pesszimizmus – óriási szerepet játszik a gazdasági döntésekben, különösen a nagyoknál, mint a befektetés. 3. A Pénz Nem Csak Vásárlásra Való: Általában úgy gondolunk a pénzre, mint eszközre az áruk és szolgáltatások megszerzéséhez. Keynes mélyen beleásta magát abba, hogy az emberek miért tartogatják a pénzt önmagáért (likviditási preferencia) a bizonytalanság vagy a jövőbeli rugalmasság iránti vágy miatt. 4. A Kormánynak Szerepe Van: Mivel a gazdaság magától talán nem javul meg, Keynes azzal érvelt, hogy a kormányzatoknak képesnek kell lenniük, és néha be is kell avatkozniuk a kereslet élénkítése érdekében, különösen nehéz időkben, hogy újra mozgásba hozzák a dolgokat. Nézzük meg ezeket egy kicsit jobban, nemde?
fejezet: A Régi Gárda kontra Keynes Új Gondolatai
Keynes azzal kezdi, hogy lefekteti a klasszikus gazdasági nézetet – azt, amelyik szerint a piacok fantasztikusak és önszabályozóak. Gondolj rá úgy, mint egy tökéletesen kiegyensúlyozott mérlegre. Ha túl nagy súlyt teszel az egyik oldalra (munkanélküliség), a mérleg magától beáll. A klasszikus közgazdászok hittek abban, hogy ha a bérek elég rugalmasak, akkor bárki, aki munkát akar, találhat. Az egyetlen ok, amiért valaki munkanélküli lenne, az az, ha nem hajlandó dolgozni az éppen aktuális bérért. Kicsit durva, nem? Keynes is így gondolta. Ezt a 'klasszikus elméletnek' nevezte. Minden a kínálatról és a keresletről, a tökéletes versenyről szól, és arról az elképzelésről, hogy ha csökkented a béreket, a vállalkozások többet fognak alkalmazni, mert olcsóbb a munkaerő. Egyszerű, igaz? Nos, Keynes körbenézett és azt mondta: 'Igen, de ez nem az, ami a való világban történik, főleg nem egy hatalmas gazdasági visszaesés idején.' Azt állította, hogy az 'aktuális bér' túl magas lehet ahhoz, hogy a vállalkozásoknak megérje több embert alkalmazni, még akkor is, ha az emberek kétségbeesetten keresnek munkát. És a bérek általános csökkentése valójában ronthatna a helyzeten azzal, hogy csökkenti mindenki vásárlóerejét, ami még kisebb kereslethez vezet. Ez egyfajta csapdahelyzet.
fejezet: A Fő Probléma: Nincs Elég Költekezés!
Itt kezd igazán belelendülni Keynes. A központi probléma szerinte az elégtelen aggregált kereslet. Ez csak egy divatos kifejezés arra, hogy összességében az emberek és a vállalkozások nem költenek elég pénzt ahhoz, hogy megvegyék mindazt, amit akkor is elő lehetne állítani, ha mindenki dolgozna. Képzelj el egy pékséget. Ha a pék 100 kenyeret süt, de az embereknek csak 50 kenyérre elég pénzük van, akkor a pék abbahagyja a sok kenyér sütését. Lehet, hogy még a segédjét is el kell küldenie. Most, ha ez történik az egész gazdaságban – autókkal, ruhákkal, szolgáltatásokkal, mindennel –, akkor végeredményben széleskörű munkanélküliség lesz. Nem arról van szó, hogy az emberek nem akarnak munkát; arról van szó, hogy a vállalkozások nem látnak elég keresletet ahhoz, hogy igazolják a foglalkoztatást. Keynes hangsúlyozta, hogy ez nem csak egy átmeneti dolog. Ha mindenki elkezd pénzt tartalékolni, mert fél a jövőtől (ami teljesen ésszerű, ha attól tartasz, hogy elveszíted a munkádat!), akkor ez a takarékoskodás maga csökkenti a költekezést, ami csökkenti a termelést, ami pedig még több munkanélküliséghez vezet. Ez egy lefelé menő spirál.
fejezet: Miért Lehet Rossz a Megtakarítás (Néha!)
Ez furcsán hangozhat, de Keynes beszélt a 'takarékossági paradoxonról'. Általában azt mondják nekünk, hogy a megtakarítás jó. És az is, egyénileg! De ha mindenki egyszerre dönt úgy, hogy többet takarít meg, különösen egy visszaesés idején, az valójában árthat a gazdaságnak. Miért? Mert pénzt megtakarítani azt jelenti, hogy nem költjük el. Ha mindenki többet takarít meg, akkor az összességében vett költekezés (aggregált kereslet) csökken. A vállalkozások ezt a keresletcsökkenést látva csökkentik a termelést és a munkahelyeket. Tehát, míg a megtakarítás személyesen jó lehet neked, a kollektív megtakarítási roham rossz lehet mindenkinek gazdasági szempontból. Gondolj bele: Ha pénzt takarítasz meg, az ott ül. Ha pénzt költesz, az eljut egy boltoshoz, aki kifizeti a dolgozóit, akik aztán pénzt költenek, és így tovább. Ez a költekezés kering és tartja mozgásban a gazdasági kerekeket. Ha mindenki csak takarékoskodik, ez a keringés megáll.
fejezet: A Befektetés Szerepe – Nem Csak a Kamatlábakról Szól!
Ez Keynes forradalmának egyik hatalmas része. Előtte a közgazdászok azt gondolták, hogy a vállalkozások befektetéseit elsősorban a kamatláb hajtja. Ha alacsonyak a kamatlábak, olcsó a hitelfelvétel, tehát a vállalkozások többet fektetnek be. Ha magasak a kamatok, kevesebbet fektetnek be. Keynes egyetértett abban, hogy a kamatlábak számítanak, de azt állította, hogy nem ezek az egyetlen, vagy akár a legfontosabb tényezők. Bevezette a 'lélekállatok' (animal spirits) fogalmát. Ez a hangulatok hullámzására utal, az optimizmusra és pesszimizmusra, amelyek befolyásolják az üzleti vezetőket. Amikor az üzleti vezetők magabiztosnak érzik magukat a jövőt illetően, nagyobb valószínűséggel fektetnek be új gyárakba, felszerelésekbe vagy projektekbe, függetlenül attól, hogy a kamatlábak kissé magasabbak vagy alacsonyabbak. Fordítva, ha borúsak és bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy mi történhet ezután (például egy háború, politikai válság vagy csak általános gazdasági instabilitás), akkor visszahúzódhatnak a befektetésektől, még akkor is, ha a hitelfelvétel fillérekbe kerül. Tehát a befektetési döntéseket a következők keveréke hajtja: Várható jövőbeli nyereségek: Mit gondolnak a vállalkozók, hogy keresni fognak? Bizonytalanság: Mennyire magabiztosak ezekkel a várakozásokkal kapcsolatban? Kamatlábak: A hitelfelvétel költsége. Keynes hangsúlyozta, hogy ez a bizonytalanság és a pszichológiai tényezőktől való függés azt jelenti, hogy a befektetés nagyon ingadozó lehet. Hangulatoktól és elvárásoktól függően vadul változhat, ami az egész gazdaságot instabilabbá teszi.
fejezet: Pénz, Likviditás és Elvárások
Keynes azt is mélyen elemezte, hogy miért tartanak az emberek pénzt. Gyakran úgy gondolunk a pénzre, mint egyszerű csereeszközre – valamire, amit vásárlásra használunk. De Keynes azzal érvelt, hogy az emberek más okokból is tartanak pénzt: 1. A Tranzakciós Motívum: Nyilvánvalóan készpénzre van szükség a mindennapi vásárlásokhoz. 2. Az Elővigyázati Motívum: Tartogatsz némi extra készpénzt a váratlan kiadásokra vagy vészhelyzetekre. Itt igazán érvényesül a bizonytalanság. Minél bizonytalanabbnak érzed a helyzetet, annál több készpénzt akarsz tartani 'hátha'. 3. A Spekulációs Motívum: Itt lesz érdekes. Az emberek pénzt tarthatnak, ha arra számítanak, hogy a jövőben emelkedni fognak a kamatlábak. Miért? Mert ha emelkednek a kamatlábak, akkor a meglévő kötvények (amelyek fix kamatot fizetnek) ára esni fog. Tehát azzal, hogy most készpénzt tartasz, megvárhatod, amíg a kamatok emelkednek, és később olcsóbban vásárolhatsz kötvényeket, vagy elkerülheted a potenciális veszteséget a kötvényeken, ha a kamatok valóban emelkednek. Ezt a koncepciót 'likviditási preferenciának' hívják. Azt jelenti, hogy az emberek általában azt részesítik előnyben, hogy az eszközeik likvid formában (készpénz) legyenek, ahelyett, hogy kevésbé likvid befektetésekbe (mint kötvények vagy gyárak) lennének lekötve, különösen, ha a jövő bizonytalannak tűnik, vagy ha lehetőséget látnak gyors pénzkeresetre a jövőbeli kamatlábak mozgásán való spekulációval. Ez a likviditás iránti preferencia nagy következményekkel járhat. Ha mindenki készpénzt akar tartani, kevesebb pénz áll rendelkezésre befektetésre, ami, ahogy láttuk, alacsonyabb aggregált kereslethez és munkanélküliséghez vezethet.
